GPS navigációs rendszer
A GPS (Global Position System) alapja távolságok mérése, hasonlóan a DME-hez. Azonban amíg a DME egy állomástól mér csak távolságot, addig a GPS Európában 28 műholddal kommunikál. Az első kommunikáció alapján a GPS vevőkészülék, a műholdtól kapott digitális jel alapján beállítja nagyon pontosan az óráját. Ez után a GPS számítógépe pontosan tudja, mely műholdak lehetnek felette. A műholdtól vett digitális jelből állandóan frissíti óráját és meg tudja határozni a jel utazási idejét a műholdtól, és abból kiszámítja pontos távolságát. A GPS tudja, hogy a jel fénysebességgel utazik, a digitális jel tartalmazza, hogy mikor lett elküldve és hogy mikor érkezett a jel. Ebből kiszámítja a távolságot több műholdtól. Ekkora távolságra, bárhol lehetünk a műholdhoz képest, keletre, nyugatra, északra, délre, fent, lent, akár a Holdon is, ha nem találunk viszonyítást más műholdaktól is. A GPS 8-12 csatornán figyeli a műholdakat és ezért több műhold vételével három dimenzióban meg tudja helyzetünket határozni meglehetős pontossággal.
A repülés során nem áll fent állandó szinten a műholdjel vételének lehetősége, néha gyengébb, néha erősebb. Amikor csak két műholdtól vett jel megfelelő erősségű, akkor a GPS csak megbecsüli pozíciónkat, három dimenzióban nem tudja kiszámolni azt. Ekkor a beépített, IFR engedélyezett GPS készülék kiírja: RAIM (Receiver Autonomous Integrity), jelezve, hogy még egy műholdat keres a pozíció kiszámítására. Néha torzul a műholdjel, és fals távolságinformáció jön ki. A RAIM ezt is figyeli és a nem megfelelő jelet, kihagyja a számításból. A GPS vevő pontossága a megközelítés fázisában a legfontosabb, ezért meg kell szakítani azt, ha RAIM kijelzést látunk. Gondoljunk bele, ha például egy műhold órája pontatlanná válik, nem többel csak 0,0001 másodperccel, akkor ez 16 tengeri mérföld eltérést jelent a pozíciónkban. Ezért a RAIM nélküli kézi GPS-ek nem használhatók IFR működés alatt.
GPS-nél használt rövidítések
Bármilyen GPS-t használunk, az alábbiak valamilyen formában mindegyiknél rendelkezésre állnak:
Track (TRK): A leghasznosabb irányinformáció. A gép súlypontjának mozgási iránya a földhöz képest. Ez a gép haladási iránya szélrátartással, deviációval és variációval helyesbítve. Ezért ez nem géptengelyirány (heading).
Desired Track (DTK): Tervezett irányszög, azaz ideális irány, ami a tervezett fordulópontból a következő útvonalpontra vezet. Erre kell visszahelyesbíteni IFR repülésben.
Bearing (BRG): Jelenlegi pozíciónkból a következő útvonal pontra vezető irány. Amerre szükséges mennünk. Ez direkt a következő pontra visz és nem a tervezett útvonalra vissza.
Distance (DIS): Föld feletti távolságunk a következő ponttól. Ez nem DME távolság, ahol ferde távolságot ad a DME. Például, ha 6000 lábra, azaz egy tengeri mérföld magasan vagyunk a DME adó felett, akkor a GPS nullát a DME 1 NM-et mutat.
OBS: Amikor egy útvonalon pontról-pontra haladunk GPS alapján, a műholdas navigátorunk automatikusan vált egyik pontról a másikra, hogy a pilóta munkáját segítse. Ez azonban addig segítség csak, amíg nem kell egy várakozási eljáráshoz vagy eljárásfordulóhoz használni a következő pont helyett, az eddig elértet. Ezekben az esetekben kell benyomni az OBS gombot és a GPS navigátorunk, megáll, az előttünk lévő pontnál és mindig erre vezet rá, amíg OBS aktiválva van. OBS-t meg kell nyomnunk, amikor átstartolunk, mert a MAP (átstartolási pontnál) a GPS nem vált át az átstartolási eljárásra. Ekkor, az átstartolás kezdetén követhetjük az OBS által kijelölt irányt, majd az egyenes emelkedési szakaszon beprogramozhatjuk az átstartolási eljárást.
GPS megközelítések
A műszeres megközelítési eljárásoknak több fajtája van. Ezek mind lerepülhetők IFR engedélyezett GPS-el. Ehhez az USA-ban elég egymagában a műholdas vevő kijelző...
-------------------------------------------------------------------------------------------
...A tervezett süllyedési magasság elérése előtt egyre gyakrabban kell figyelni a magasságmérőt. Biztosnak kell lenni, hogy a nyomásbeállítás megfelelő a magasságmérő nyomásablakában.
Átmenet süllyedésből utazórepülésbe
Ilyenkor a ténykedési sorrend: gázadás, keresztdőlés-változtatás és trimmelés. Amint a célmagasság közelít, a műszerek keresztellenőrzésének sorrendje változik. A sebességmérőről a magasságmérőre vált egyre gyorsabban az ellenőrzés. Az utazási magasság megfogása 10%-al a süllyedési sebesség mértékével előtte történik, pl.: ha a süllyedés sebessége 400 fpm, akkor 40 lábbal előtte kezdjük az átmenetet. Először állítsuk be az utazóteljesítményt, majd fokozatosan engedjük a gép orrát az utazóhelyzetbe a műhorizonton a golyó középen tartása mellett a lábkormánnyal. A magasságmérő tűje lelassul, és a variométer kevesebb süllyedést fog mutatni. A cél elérni az utazómagasságot ugyanakkor, amikor nullát mutat a variométer. A repülés ebben a fázisában gyorsan kell végrehajtani a keresztellenőrzéseket. Ha már elértük az utazósebességet, kis mozdulatokkal trimmeljük ki a magassági kormányt erőmentesre. Az utazómagasság tartása ±100 lábbal ajánlott, de ettől jobb magasságtartást kell kitűznünk magunk elé.
16. ábra: Átmenet süllyedésből utazórepülésbe
Ha az utazósebesség jelentősen nagyobb a süllyedő sebességnél, akkor a gázt már legalább 100 lábbal előbb kell adni, hogy a repülőgép felgyorsuljon a magasabb utazósebességre a célmagasságig.
Átmenet süllyedésből emelkedésbe
17. ábra: Átstartolás